Bátáról

Báta Tolna megye déli csücskében, a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó gemenci erdő mellett a Duna árterének peremén szelíd dombok ölelésében megbújó falu. Szent László király által 1093-ban alapított bencés apátságának romjai fölé emelt Szent Vér templom tornyából az egész Sárköz síkját belátni. Földrajzi elhelyezkedése miatt, mivel szárazföldi és vízi utak találkozásánál feküdt, már a kelták által is lakott hely volt, érintette a római hadiút is. Első írásos említése – mint a pécsváradi apátság halászfaluja – Bátatő néven 1015-ből való. A középkorban mezőváros, Szent Vér ereklyéjéről híres temploma búcsújáró hely, a Hunyadiak kedvelt zarándok helye. A magyar királyok közül is sokan felkeresik: Mátyás, Zsigmond, II. Lajos. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően fontos átkelőhely és kikötő, az erdélyi só szállítmányok valamint a Felvidékről a Vágon és a Dunán leúsztatott fenyőgerendákból ácsolt talpak a bátai réven keresztül a Sárvízen folytatták az útjukat a Dunántúl belseje felé. A történelmi viharok nem kímélik, ennek ellenére folyamatosan lakott hely, lakói mindvégig megőrzik magyarságukat és többségében katolikus hitüket, akkor is, amikor a környékre más nemzetiségű telepesek érkeznek, a Sárköz magyarsága pedig a reformációhoz csatlakozik. A Duna szabályozásáig a településhez tartozó földterületek negyede alkalmas csak szántóföldnek, a többi rét, legelő vízjárta hely. Az itt élők elsősorban ártéri gazdálkodást folytatnak, egyik fő megélhetési forrást a halászat jelenti. A 19. században végbement vízszabályozás következtében jelentősen megnövekszik a földművelésre alkalmas jó minőségű szántó terület, melynek hatására bekövetkező anyagi gyarapodás – hasonlóan mint a többi sárközi településen – maga után vonja az évszázadok során kialakult nép műveltség megváltozását. A falu szerkezet is megváltozik. Az Alszög Duna parti részén laknak a halászatból élők, a Fő utca mellett épített nagy házakban pedig a gazdag földműves református családok, a Fölszögi részen pedig a földművelésből élő katolikus családok.

Das Dorf Báta liegt in der Südlichen Siedlung des Komitats Tolna, an der Donau, und neben dem Wald Gemenc, der zum Nationalpark Donau-Drau gehört. Im Jahre 1093 hat Ladislaus I., der Heilige eine Benediktinerabtei auf dem Klastrom-Berg gegründet, woraus man die ganze Fläche von Sárköz sehen kann. Wegen seiner geographischen Lage war es schon in der Zeit der Kelten bewohnt und der römische Weg führte auch durch das Dorf. Der Name Bátatő tauchte erstmal in 1015 in Schriften als Fischerdorf der pécsvárader Abtei auf. Im Mittelalter war Báta eine Wiesenstadt. Wegen der Reliquie des Heiligen Bultes ist das Dorf ein berühmter Wallfahrtsort, und war ein beliebter Aufenthaltsort der Familie Hunyadi. Mehrere ungarische Könige suchten es auf: Matthias, Sigismund und Ludwig II. Dank seiner guten Lage war es eine wichtige Übergangsstelle und ein wichtiger Hafen. Das Gewitter der Geschichte war mit ihm rücksichtslos, trotzdem war es in jeder Zeit bewohnt. Seine Einwohner berwahrten ihr Ungarntum und mehrheitlich ihr katholisches Glauben auch. Vor der Regulierung der Donau war nur eine Viertel der Fläche Ackerfeld, überall war Wasser. Die Einwohner arbeiteten in der Überschwemmungsgebietwirtschaft, die Fischerei war die wichtigste Nahrungsquelle. Die Folge der Wasserregulierung war positiv. Man erreichte damit viele guten Ackerfelder und damit finanzielle Zunahme. Das Dorfstruktur änderte sich auch. In Alszög, am Donauufer wohnen die Fischerfamilien, auf der Hauptsrtaße in den großen Häusern die reichen reformatischen Familien und in Fölszög die Katolikern, beide lebten aus dem Ackerbau.

A települést Féja Géza író „Tündérkertnek” nevezte. „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvirággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösökkel, védett hajlatainak a bora vetekszik a Villányival, Szekszárdival” – foglalta össze bátai tapasztalatait Féja

Báta, Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi-dombság Dunára lefutó dombvonulatának lábánál mintegy 5 km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Bátaszék és Mohács között az 56. számú főútról közelíthető meg, valamint Pörböly felől kerékpárral a Duna védgátján.  Keletről a Duna-folyam és a Gemenci-erdő határolja, a keleti része a Duna egykori és jelenlegi árterületéhez tartozik, amely a Gemenci-erdő egy része, és a Duna–Dráva Nemzeti Park révén országos szintű természetvédelmi oltalom-alatt áll. A község területén találkozik egymással az Alföldhöz tartozó síkság folytatásaként elterülő Tolnai-Sárköz és a Dunántúli-dombsághoz csatlakozó Dél-Baranyai-dombság. A dombhátakat jelentős szőlőterület, a sík vidéket szántóföldek és ártéri erdő borítja.

Báta  Szekszárdtól 30, Bajától 35, Mohácstól 20 km távolságra a Gemenci erdő mellett fekszik, Tolna megye déli csücskében.